Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép szerelmes versek

2009.05.09

Nem jöttél

 

Nem hiába vártam rád

lehajoltam közben egy kavics

nézett rám, jelként

sima volt ahogy melegítettem

szellő libegett a leveleken

bújkált, sétált köztük

az óra meg nem állt meg

sötét lett, megkerültem a tömböt

nem jöttél megint el...

 

Egymással szemben

Ott, ahol mély barázdák szelik át a homlokokat,
Ahol, kecskekörmök borítják a Balaton-menti partokat
Ott vársz rám. Mint egy hajóra, ami vissza sosem tér.
Ott várok rád, mint egy cölöpre, amihez kikötni nem lehet.
Ott állunk, törékeny naplementébe burkolózva,
Kitéve hullámok játékának a sárga fényben:
Hogy csapódnak a partokhoz, a küzdelmet sosem feladva,
Mint mi, akik valószínűtlenül állunk most egymással szemben:
Karnyújtásnyira, de szakadékkal lábunk előtt,
Lábujjaink közé nyomódott mélyszürke iszapban.
Otthon vagyok és távol nagyon az otthonomtól,
Miközben félni kezdek riadt szemeid láttán:
Pont akkor veszítelek el, mikor a legközelebb vagyunk - Egymáshoz.

 

 

Reggel, ha felébredsz

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam, megtudod könnyen,
hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

 

Nem tudtál szívből...

"Nem tudtál szívből szeretni,
S most én megpróbállak feledni.
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott.
Még mindig szeretlek téged, de érzem
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged.
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív,
Üres a szó, mely téged hív.
Egy lány, egy érzés, lassan vége már,
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár...
Meleg szellő cirógatja testem,
Hideg szél fúj a szívemben.
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem,
Szerelmem irántad reménytelen.
Már nem várok és nem remélek semmit,
Nem futok olyan után ki mást hív.
Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál.
Veled vagyok, bár tudom reménytelen,
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem.
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz,
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz.
De most sem hívsz és nem nézel felém,
Számunkra már tényleg nincs több remény.
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás,
De naiv kis szívem még csodára vár.
Várom a hajnalt, és figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..."

 

Rájöttem...

Rájöttem, hogy nem szeretsz
csak úgy mint egy barátot,
Rájöttem ,hogy más fontosabb nálam,
Rájöttem, hogy nem lehetsz enyém,
Rájöttem, hogy nem csak én szerethetlek,
Rájöttem, hogy sokat kell feladnom érted,
Rájöttem ,hogy nem kaphatok meg
mindent mit szeretnék,
Rájöttem, hogy szerelembe esni könnyű
de feledni nehéz,
Bárhogy is akarom sose tudlak elfeledni,
Rájöttem, hogy nem hallhatom mindig a hangod,
Rájöttem, hogy szenvedek és egyetlen egy
oka van amiért minden este sírva alszom el,
még pedig ez te vagy!
Tud meg hogy örülten Szeretlek!!

 

Csak téged szeretlek

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok.
Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
Utam bármerre is vezet,
az én szívem mindig csak téged szeret.

 

Mióta...

Mióta megismertelek, azóta szeretlek,
rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek.

Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

 

Te vagy...

Te vagy az egyetlen, ki örömöt okoz,
nélküled az életem, egy bezárt doboz.

Várom a percet, mikor újra láthatlak,
s a dobozból kitörnek, a titkos vágyak.

 

Hiányzol

Gyűlölöm a napot,
mert érinthet téged.
Gyűlölöm a holdat,
mert veled lehet éjjel.
Gyűlölöm a vizet,
mert ajkadhoz érhet.
Elmondani nem lehet,
úgy szeretlek téged.

 

Mit jelentesz nekem?

Ha majd egyszer megkérdezed, miért szeretlek,
én ezt fogom válaszolni Rólad, Neked:

Mert Te vagy a legszebb égitest, a Nap,
mely mindig világosságot és meleget ad.

Mert ott vagy mindenhol, Te vagy nekem a fény,
nélküled sötét van, s így megvakulok én.

Mert Te vagy nekem erdő mélyén a tűz,
amely óv a hidegtől, s minden vadat elűz.

Mert Te vagy nekem sivatagban a hűsítő víz,
mely a nagy hőségben a kiszáradástól őriz.

Mert a kedvenc színem is Te vagy, a zöld,
mi nélkül oly unalmas és sivár ez a Föld.

Mert fontos vagy nekem, akár az oxigén,
nélküled fuldoklom, s majd meghalok én.

Hogy miért szeretlek, és mit jelentesz nekem?
Egyszerű a válasz, mert Te vagy az Életem.

 

Tavasz után

Hogyha kijössz egyszer a temetőbe,
S megállsz lesüppedt sírom felett,
Tudom ráborulsz majd a sírkőre,
Tavasz sirató bús könnyek közt.

Hiába fonja, öleli körül két hóember bársony kezed,
a hideg kő meg sem érzi, meg se rezdül,
forró ajkaddal hiába csókolod,
és megtudod majd itt, mi a szeretni,
mi az minden nap tört szívvel nevetni.

Szívre nem lelsz, hideg kő az csupán,
Könnyelműen megvetett tavasz után.
csak hulló könny, más semmi sem maradt
Minden ott nyugszik egy sírkő alatt...

 

Mikor együtt voltunk...

Mikor együtt voltunk, nem is olyan régen,
Elmerengtem szemeid tükrében.
Azt gondoltam elfoglak feledni,
De én inkább jobban tudlak szeretni.
Ahányszor e levél kerül kezedbe,
Egy barna lány jusson az eszedbe.
Leteszem a tollat nem tudok már írni,
Nem tudok már elaludni,csak igazán sírni.
Őszintén lásd, így helyesebb,
Ha még fáj , talán túl friss még a seb.
Másképp kívánom szívből neked.
Csak úgy szeressenek, ahogy én szeretelek téged

 

Érted sírok

Kiért,miért sírok én?
hiszen csak téged szeretlek én.
Rád vártam mindig,
minden percben rólad álmodoztam,
álmomban velem voltál,
de felkeltem és vége lett,
megláttam a finom ajkad,
a gyönyörű a hajad,
a vakító szemed,
a csodálatos és szép alakod a lágy szíved,
és beléd szerettelek,
sírtam érted sok sok éjen át,
de hiába, mert nem jöttél hozzám,
ha azt akarod ne sírjak meg lehet,
de te temesd el testemet.

 

Bármerre jársz

Fáj a szívem,
mert elhagytál engem,
megszakad a szívem,
mert mással fekszel,
fáj a szívem,
mert nem láthatom a szemed,
fáj a szívem,
mert nem látlak téged.

Fáj a szám,
mert nem engem csókolsz,
fáj a szám,
mert nem nekem bókolsz,
fáj a báj,
mert nem nekem mondod, szeretlek.

Bármerre jársz,
én csak téged szeretlek,
bárhol vagy, én látlak téged,
bármit csinálsz, veled csinálom,
bármit mondasz, téged kívánlak,
bárkivel találkoznák,
tudnod kell, csak téged imádlak.

 

Búcsúzás

Egy kapcsolat, mely titokban kezdődött és szerelembe torkollott.
Egy szerelem, mely csupa mese volt.
Egy szerelem, mely teljesen igaz volt.
De egy napon ez a szerelem teljes sötétségbe borult,
Teljes sötétségbe, mely minket a mélybe taszított.
Ha kinyújtottam két kezem már nem érinthettelek meg,
Már nem érinthettem meg szívedet, és nem foghattam meg két kezed.
Egyedül voltunk.. nem számíthattunk senki másra, csak egymásra,
de nem adtuk fel, mert várt ránk a közös jövőnk folytatása.
De egy nap hiába, minden felborult.
Elengedtük egymás kezét, elengedtük a másikat hosszú útra,
könnyes búcsút vetve, a fájó jövőre gondolva.
Feladtuk a harcot, azt amiért éveken át küzdöttünk,
amiben mindig csak reménykedtünk.
De most vége.. mennünk kell.. vár egy új világ,
újabb ismeretlen emberekkel.
Hogy boldogok leszünk?
Nem tudom, nem hiszem..
de talán az idő begyógyítja a fájó sebeket.
Újra lesz kinek azt mondjuk majd,
hogy szeretjük és így talán majd a fájó emlékeket is elfelejtjük.
Hogy mi volt a legfontosabb ebben az egészben?
Szerettük egymást és szerintem ez volt a lényeg.
De most itt a vége, eljött hát a búcsú ideje..
Nincs más hátra, minthogy Ég Veled Kedvesem!
Ne félj már nem sírok, most már minden rendben lesz,
csak az életem az, ami már nem lesz teljes nélküled.
Újra elmélyedek majd a színtelen hétköznapokba,
reménykedve abban, hogy majd egyszer viszont láthatlak..

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Szerelmes képek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.