Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ő...

2009.10.26

Ő

 

Nem is tudom,hogy kezdjem,

Talán amikor első látásra beleszerettem.

Ott ült szomorúan a padon,

Mint egy kis védtelen,de nagyon.

 

Odamentem hozzá és megkérdeztem,mi a baja,

Mert szerettem volna segíteni rajta.

Odafordult hozzám,

És máris mosolyt láttam az arcán.

 

Gyönyörűszép szemeivel rám nézett,

Istenem,akkor már valami furcsát éreztem.

Sohasem voltam még ilyen

Hisz azóta is nagyon szeretem.

 

Napról-napra egyre jobban,

Sőt minden egyes pillanatban.

Úgy érzem, ő a végzet,

Hisz nélküle már semmit sem érek.

 

Ha elvennék tőlem,

Nem vennének el mást,csak az életem.

Mert nekem már csak ő számít,

Más engem többé nem ámít.

 

Akkor szeretnék majd meghalni,amikor ő,

Mert akkor elmondhatom,hogy mennyit jelent nekem sőt,

Én még azután is fogom szeretni,

És sohasem fogom elfelejteni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.